Szerelem a túlvilágon

Tartalom: Florence Fell és családja New York-ból Mystic Falls-ba költözik nem sokkal az Alapítók Napja után. S miközben a lány próbál belerázódni a kisvárosi életbe, egyre több titokzatos dolgot tud meg a családjáról és a városról. Az első találkozásuk után mélyebb érzelmek kötik őt a rosszfiú Damon Salvatore-hoz, ám ismeretségüket veszély árnyékolja be, olyan veszély, ami az egész város életét fenyegeti. Vajon a lány egy ősének köze lehet a veszély forrásához? S Damon képes lesz-e újból szeretni tiszta szívből?

---

„Istenem, milyen gyönyörű férfi. A jóképű túl erőtlen és színtelen szó lett volna rá.”
/Küzdelem/

- Fantasztikus! – morogtam magam elé.
Totál ki voltam akadva szüleimre, amiért úgy döntöttek, hogy költözünk! Valami ősünk élt itt, meg pár távoli rokon most, de mi nem nagyon kötődtünk a városhoz. Istenem, egy nagyvárosi lányt nem dughatnak egy kisvárosba! Meg egyébként is milyen városnév az, hogy Mystic Falls? Apu TV-s riporter volt New Yorkban, de ki nem állhatta a főnökét, szóval kilépett, és úgy döntött egy kisvárosban kezdünk új életet: ő, anyu és én. Apa amúgy már meg is kapta a munkát az egyik nemrégiben elhunyt távoli rokonunk helyét a Mystic News-ban. Anyu meg franciatanár, szóval nem fél hogy nem talál majd munkát az itteni gimiben. Na, de én! Új környék, új suli. És nem hiszem, hogy Virginia államból gyakran visszautazunk New York-ba, tehát meg kell próbálnom elfogadni ezt a lepukkadt kisvárost. Na, jó, le legyünk előítélősek! A nevén kívül semmit nem tudok róla, de ha a dédnagymamám eljött innen, nem biztos, hogy pompás hely, mert amúgy a nagyim nagyon jó fej volt. Évközben van, szóval a suliban is fel kell zárkóznom. A szüleim közben a „távoli rokonainkkal” is beszéltek: a nagyim unokatestvérének leszármazottai még itt élnek, bár két fia közül csak Ted, mert Logan halt meg nemrég. Ted-nek két lánya van Blair és Tina. Blair végzős, Tina 10.-es, szóval egy osztályba fogunk járni. Király! Ennek a Logan-pasasnak, aki amúgy 32 évesen is agglegény volt, a házába költözünk, na kíváncsi vagyok, hogy hogyan fest! A város alapításakor is élt itt ősünk, Honoria Fell, így aput meghívták valamiféle „Alapítói Tanácsba”, apa meg persze szívesen elmegy, mert „Ne mondja senki, hogy Richard Fell nem teljesíti a kötelezettségeit!”
- Itt volnánk! – parkolt le apu egy nagy, kertes ház előtt. New York-ban egy emeletes lakásban laktunk a belvárosban, szóval ez is fura volt számomra. De itt az egész kisváros kertes házakból áll. Imádtam sétálnia szmogos nagyvárosban, órákat állni sorban valahol, szerettem New York-ot, de valahol mélyen azt éreztem, hogy ezt a békés kisvárost is képes leszek megszeretni.
- Florence, nem szállsz ki? – kérdezte anyu, miközben apa már a bőröndöket cipelte be.
- De, persze, csak elbambultam – magyarázkodtam, és kipattantam az autóból, felkaptam az én bőröndjeim közül kettőt, és elindultam a ház felé. Nagy ház volt, ahhoz képest, hogy a Logan-pasas egyedül élt, valószínűleg öröklött. A szüleimmel már az elején megbeszéltem, hogy én választok először szobát, szóval feltrappoltam az emeletre. Végignéztem mind a három szobát, és kiválasztottam azt, amiből nyílt ajtó a fürdőbe. Kipakoltam a táskámból a legfontosabbakat, s mikor a földszintre értem apu valakivel telefonon beszélgetett.
- Ki az? – kérdeztem anyutól, de ő csak vállat vont, és tovább pakolt.
- Elinore volt – mondta apa, miután letette – Tina és Blair anyukája. Meghívtak holnap vacsorára.
- Király – morogtam.
- Neked nem kell jönnöd – mondta nagylelkűen – Csomagolhatsz is ki, ha akarsz.
Azt hitte ezzel megrémiszt, de inkább itt vagyok, mint a távoli rokonokkal.
- Jó, de szerintem én most lefekszem. Hosszú volt az út – ásítottam egy nagyon, hogy alátámasszam az állításomat, valójában csak egyedül akartam lenni.
- Még csak hét óra múlt – néztem a karórámra, amikor szobámba értem.
„Talán nem baj, ha körbenézek a városba!” Gondoltam, és bezártam a szobám ajtaját. Szerencsémre a szobának, amit választottam, az ablaka előtt egy nagyra nőtt fa volt, így azon le tudtam mászni. Nem vittem semmit, hisz azt hittem, hamar megfordulok. Bementem a városba, alig 5 perc séta után a térre érkeztem, ahonnan beugrottam a Mystic Grill-be egy kicsit körülnézni. Tényleg nem maradtam sokáig, még csak fél nyolc volt, amikor visszaindultam. Ugyanazon az úton indultam el, de egy idő után más lett a környék: elhagyatottabb, erdősebb, már a járda is eltűnt, de én ahelyett, hogy visszafordultam volna, inkább mentem előre. Nem sokkal nyolc előtt meg is pillantottam valami fényességet az út szélén. Egy nagy házból jött. Meg kell hagyni ízléses ház volt, bár nem mai: nem is csengő, hanem olyan meghúznivaló zsinór volt az ajtaja mellett.
Meghúztam a zsinórt, csilingelés hallatszott, más egyéb nem ezért megfordultam, gondolván nincsenek itthon, de akkor meghallottam a hangját.
- Segíthetek? – kérdezte lágyan, mire én visszafordultam, és megláttam őt. Egyszerű fekete pólót viselt, farmert, de olyan szexi volt. Azok a kék szemek, és a kócos fekete haj, az érdeklődés a szemében és a pimasz mosolya… Elakadt a lélegzetem, kiszáradt a szám, talán épp ez a célja, hogy nem tudjak megszólalni. Miket gondolok már!
- Igen. Most költöztünk ide, én meg totál eltévedtem. Fogalmam sincs, hol vagyok, és hogy hogyan kerülök haza. Ezért fel kéne hívnom a szüleim, bár ki fognak nyírni…
Nem mondott semmit, csak méregetett, teljesen zavarban voltam, de azért sikerült pár szót kipréselnem magamból:
- Szóval telefonálhatnék?
- Persze – bólintott, és tágabbra nyitotta az ajtót, s ő is arrébb állt, de többet most sem mondott. Én hát beléptem a házba, pontosabban a nagy és gyönyörű előszobába.
- Azta’ – csúszott ki a számon, amikor megláttam a nappalit, imádtam ezt a stílus – Úgy értem, akár egy múzeum! Te itt élsz?
- Mondhatjuk, ez a Salvatore-panzió.
„Salvatore” valahonnan ismerős volt ez a név. Mielőtt elindultunk Mystic Falls-ba a neten elolvastam a történetét, szóval az Alapítókról megtudtam egy-két dolgot.
- Damon vagyok – mondta hírtelen.
- Ó… ó… Én Flo – kaptam észbe, hisz’ azt sem tudja, ki vagyok – Florence Fell.
- Szóval, Flo, hazavigyelek? Úgy értem, azt mondtad, ki fognak nyírni, gondolom, mert nem tudnak a kis városnézésedről. Szóval hazaviszlek, és senkinek sem kell megtudnia.
- Jó következtetés. A fuvar tényleg életmentő lenne – mondtam, inkább beülök egy ismeretlen kocsijába, minthogy szembesüljek anyuék szidalmával.
- Akkor erre – fordította balra a fejét, és átvezetett a garázsba. Két kocsi állt ott: egy világoskék lehajtható tetővel és egy piros Porsche.
- Pattanj be – nyitotta ki a kék ajtaját.
- Kié a másik? – kérdeztem, miközben beültem, és ő is elhelyezkedett a vezetőülésben.
- Miért ne lehetne mindkettő az enyém? Na, jó, az öcsémé. De ne beszéljünk róla! Hova vigyelek?
- Tudod, hogy merre lakott Logan Fell?
- Ühüm – mosolyodott el.
- Na, oda költöztünk.
Az út csendes volt, akkor szólalt meg, mikor leparkolt a ház előtt:
- Aztán ne kószálj sokat egyedül, nem biztos, hogy megbízható személybe futsz, főleg az erdő mellett!
- Hát akkor köszönöm a fuvart – szálltam ki a kocsiból – Majd még összefutunk.
- Biztosan – mosolyodott el újra, intett egyet, és elhajtott.

Oldal: ANNA: Szerelem a túlvilágon. (:
Vαмρīrє Đīαrīєی ₣αпƒīстī๏п - © 2008 - 2024 - fanfiction-tvd.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat